HAMAROSAN!!

Az idei nyáron talán végleg eltűnhet az óravilágban kevésbé jártas emberi fejekből ama bizonyos Doxát érintő paradoxon, miszerint egyetlen „hibája”, hogy „olcsó”. A Doxa ugyanis COSC-tanúsítvánnyal rendelkező, vadonatúj karbontokos búvárórakollekciót bocsát a mélytengerben cirkáló Nagyhalak közé, korrektnek nevezhető, kb. másfél millió forintos áron. Íme, az új DOXA SUB 300 CARBON COSC kollekció!

 Az elérhető(bb) luxus

Viszonylag kevesen tudják, hogy a Doxa 1904 óta kapható Magyarországon, s azóta folyamatos a piaci jelenléte. A svájci luxusórák berobbanása előtt a nagybetűs Óra fogalmát szinte mindenki szemében egy Doxa aranyóra jelentette.

Mindez pedig nem csupán a kelet-európai régió sajátossága volt.

A korai Doxának három piaci központja közül a legfontosabb az amerikai, ehhez jött az ázsiai és az európai. E régiókban a Doxa népszerűsége máig (többé–kevésbé) töretlen maradt. Amerikában (búváróra rajongók körében) a Doxa éppúgy fogalom ma is, mint egy Ford Mustang, kis túlzással részét képezi a nemzeti öntudatnak.

 Párhuzamok

A gyártó mindig is viszonylag kis példányszámban és korrekt áron kínálta karóráit, amivel eleve „gyanús” volt a svájci luxusórákat kedvelők körében. A „drágább: jobb”, gondolhatták. Csakhogy nem mindegy, mennyivel drágább és mennyivel „jobb”. Ha megfigyeljük: a komolyabb mechanikus karórák nagyjából az egyes gépkocsimárkák árfekvéséhez igazodnak. A néhány millió forinttól elérhető, egy alsó,- középkategóriás családi autó árának felelhet meg, aztán jönnek a komolyabb darabok, a 10 és 100 millió forint közötti óraköltemények, amelyek már egy Porsche, Ferrari árával vetekednek. Végül az óravilág jelenlegi csúcsán ott trónol néhány márkanév, illetve konkrét modell, melyeknek ára akár az egymillió dollárt is elérheti, tehát nagyjából megfelel egy Bugatti sportkocsiknak.

Csakhogy, amíg egy komolyabban vehető, mechanikus szerkezettel szerelt karóra átlag 200-250 alkatrészből áll, anyagköltsége úgyszólván minimális, technikailag pedig alig fejlődött az elmúlt 100 év alatt, addig a gépkocsigyártásban az innováció elképesztő méreteket öltött. Műszaki cikként aligha lenne érdemes egy lapon említeni egy karórát egy vele azonos árú gépkocsival, és mindezen érdemben még az óragyártásban felhasznált értékes alapanyagok – nemesfém, drágakő, kerámia, karbon etc. – sem változtatnak.

A svájci karórák többségére, különösen a fenti párhuzam, vagy inkább ellentmondás fényében mondhatjuk, hogy drágák. A Doxa korrektebb árazását ezért inkább követendő példaként kellene beállítani, nem pedig lenézni, lebecsülni.

Tradíció

Korántsem gondoljuk egyébként, hogy a Doxa a kevésbé tehetős órabolondok luxusórája. Sokan ártól, illetve pénztárcájuk vastagságától függetlenül kitartanak a márka mellett, mégpedig két kézenfekvő okból: egyfelől, a Doxa lényegében mindent tud, ami egy mechanikus órától ésszerű áron elvárható. Másrészt: mivel a Doxa piaci jelenléte az említett piaci régiókban 70-100 éve folyamatos, így sokakat komoly érzelmek, apáról-fiúra szálló családi tradíciók fűznek ehhez a márkanévhez.

Ha az égre nézve csillagok helyett svájci órákat látnánk, akkor nem volna nehéz felfedeznünk a fényesen ragyogó Doxa-csillagképet. Ennek a nagy kiterjedésű csillagrendszernek az alábbi „fénypontok” lennének a legszebben ragyogó ékkövei:

1889: A Doxa Óramanufaktúra alapítása a Jura-völgyben. 1910: A Doxa márkanév hivatalos bejegyzése. (A „doxa” egyébként görög szó; pontos jelentése nagyjából így fordítható: „amire nincs (tudományos) magyarázat”. Nyelvileg ebből ered a „paradoxon”, ami önellentmondást jelent).

1908-1930: Doxa 8 Days: Az első (!) gépkocsiba (Bugatti) szerelt időmérő 8 napos járástartalékkal. – Mért lett pont 8 nap? – Mert ekkoriban hétvégente használták általában a gépkocsikat, így igen praktikus megoldás volt.

1960: A Doxa megjelenik Amerikában. 1967: Doxa Sub 300T: Az első kereskedelmi forgalomban is megjelent búvár Doxa. Jellegzetes, jól leolvasható narancssárga számlap. (Az első narancssárga számlap!)

2020-2021: Doxa Sub 300T Carbon COSC.

A Doxa-színkód

A Doxa sokoldalú márka, ám legnépszerűbb darabjai máig az 1967 óta folyamatosan gyártott búvárórák. A Doxa alkotta meg az első narancssárga számlapos kivitelt, az egyéni, ergonomikus kialakítású, 42,5 mm-es tokátmérővel rendelkező Sub 300T-t, amelynek nevében a „T” még a tríciumra való utalást jelentette.

Ez volt az első búváróra, amelynek lünettáján forgatható dekompressziós-skálát helyeztek el, hogy pontosan mérni lehessen az egyes merülések közt eltelt időt. A Doxa a Rolexszel versengve fejlesztette ki a héliumszelep-technológiát, hogy a nyomáskülönbség hatására ne ugorjon ki a plexiüveg; illetve az ún. „búvár-hosszabbítós” acélcsatot, hogy a búvárruha felöltésekor állítani lehessen az fémcsat hosszán, ne kelljen csatszemek szerelésével bíbelődni. Az óra kifejlesztésében jelentős szerep hárult Cousteau kapitányra, ami marketingfogásnak is kiváló volt.

A narancssárga számlap mellett idővel fekete és ezüst számlapos Subok jelentek meg a Doxa palettáján, amellyel kialakult egyfajta Doxa-színkód. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a korai Doxákat színenként mindössze 300 példányban limitálták.

Valamennyi korai Doxa Sub 300T automata húzású, mechanikus ETA szerkezeteket használt.

 Nem igazán „karbonsemleges”

Bár világunk a „karbonsemlegesség” felé halad, az óragyártásra ez nem feltétlen vonatkozik, legalább is anyaghasználat terén egyes márkák „renitenskednek”. Lenyűgöző kézbe venni egy ilyesforma szénszálas Doxa búvárórát, aminek 42,5 mm-es tokja hűen követi az eredeti Sub 300-as modellek ergonomikus vonalvezetését, nehezen törik vagy karcolódik, mégis pillekönnyű.

A megjelenése is rendkívül karakteres, szinte mindegyik darab önálló egyéniség,  ami alapvetően a szénváz megmunkálásának tudható be (forged carbon), amitől egy kicsit mindegyiküknek más lesz a mintázata, olyanok, mint a tigris (vagy tigriscápa!) hátán a csíkok, vagy az emberi ujjlenyomat. Mintha egy őskori szörnyeteg megkövesedett mementóját halásztuk volna ki az óceánból…

A karbon amúgy nem feltétlenül ideális alapanyag egy búváróra legyártásához, hiszen nem vízálló, ami egy újabb Doxa-paradoxonnak tűnik. Feloldásához elég egy csipetnyi bűvésztrükköt elővarázsolni a kalapunkból: egy belső, többnyire titánból készült tokot kell építeni a szénváz alá, kvázi ez lesz a „tömítésünk”.

A karbontechnológia úttörőjének talán az Audemars Piguet és a Panerai tekinthető, illetve alapvetően a Richard Mille is ennek köszönheti népszerűségét. Amit az új Doxáktól hozzáadott értékként kapunk az egyrészt korábbi, legendás búvárórájának pontos mása, fekete szénből, másrészt a minden korábbinál ragyogóbb színhasználat!

A hagyományos Doxa Subok számlapjainak színvilága ugyanis tökéletes színharmóniákat alkot a fekete szénvázas óratokkal, illetve a szintén változatos színű kaucsuk óraszíjakkal. A Doxa ezen a téren is újított, így az idei évben kialakult egy újfajta Doxa-színkód. Szerencsére ezek az órák nem lesznek limitálva!